lélek

Kávéd rád omló csendje…

Az ébresztőóra zokogó üvöltése keltette fel bennem a következő gondolatokat.

A világot senki sem mentheti meg.
Pláne a saját világodat.
Csak akkor láthatod magadat tisztán, ha elhiszed mennyire erős is tudsz lenni.

S akkor leszel igazán erős, ha remegő lábakkal belenézel a saját tükrödbe és szembemész a retteget érzéseiddel, majd a legnagyobb belső háborúd morajában észreveszed, hogy egy idő után úgyis minden a helyére kerül.

Ebben az álszent, képmutató, néha fertő világban tisztának és erősnek egyszerre maradni nehéz…de nem lehetetlen.
Jöhet ma bármi: kegyetlenség vagy kegyelem, sírás vagy mosoly, most csak ülj le és a kávéd rád omló csendje mellett köszönd meg a világnak, hogy itt lehetsz…